Történt pedig, hogy a T-T Ablak Kft. megnyerte a kecskeméti kórház hotelépülete nyílászáróinak cseréjére kiírt pályázatot. A feladatban még 12 év tapasztalatával a hátunk mögött is megéreztük a kihívást. Két hónap alatt kellett egészen pontosan 1008 ablakot kicserélnünk. Mindezt úgy, hogy eközben az épület teljes gőzzel üzemelt, műtöttek, ápoltak, lábadoztak benne. Azt a helységet persze, ahol a srácok éppen ügyködtek, mindig kiürítették, de ettől még a misszió nem fulladt unalomba. Mert 60 napon keresztül betegekkel, orvosokkal zsonglőrködni úgy, hogy egyik se essen a főldre – ez közel rekordkísérlet. Legalábbis a mi praxisunkban. És annál büszkébbek vagyunk, hogy sikerrel vettük az akadályt.

Amiben egyébként a kórház igazgatója sem hitt. Az átadást követően nem győzött hálálkodni, és töredelmesen bevallotta: még matematikailag lehetséges alternatívaként sem merült fel benne, hogy karácsony előtt itt bármi is befejeződik. Ami egyfelől utal arra, hogy a megoldandó problémában ő is megérezte a kihívás szellemét, másfelől pedig árulkodott arról is, hogy pályafutása során bőségesen szerzett már rossz tapasztalatokat hasonló ügyekben. Saját maga által egészségesnek tartott pesszimizmusát így aztán alaposan próbára tette a kettős tény, miszerint a munka nemcsak hogy határidőre elkészült, de még minőségi kifogást sem lehetett támasztani vele szemben.

És most érkeztünk el a lényeghez. Az eleve rövidre szabott határidő és a folyamatos költöztetések miatt a megkívánt munkatempót a „feszített” jelző nem adja vissza igazán. Valójában a Forma-1-es kerékcserékhez hasonlatosan úgy kellett kapkodnunk, hogy közben nem hibázhattunk. Tortánkra a habot a kórház műszaki osztályvezetőjének helyettese szolgáltatta, aki önjelölt MEO-sként időnként megjelent, és találomra kiválasztott egyet a frissen beépített ablakok közül. Kollégánknak pedig egy, kimondottan erre a célra rendszeresített locsolócső (ahogy a sváb öregasszonyok mondják: sláug) segítségével erős vízsugarat kellett az üvegtáblára irányítani, ily módon demonstrálva, hogy az bizony nem ázik be.

A szolidan paranoid attitűd nem volt előzmény nélküli. A kórház ugyanis már átélt egy ablakcserét, és ezzel együtt egy traumát is. Mert az új nyílászárók csak újabbak voltak, de nem jobbak. Konkrétan beáztak. És ahol már a víz is bejut, ott a levegő röhögve. Az angolkóros illesztéseken besüvítő szél pedig egészséges emberek számára sem kívánatos, nemhogy betegeknek. Csak kontrasztképpen: miután végeztünk a nyílászárók cseréjével, az épület több pontján is hőkamerás felvételek készültek, amelyek egyértelműen megmutatták, hogy az általunk beépített ablakok jobban szigetelnek, mint a fal.

Nagyon sokszor elmondtuk már, de nem tudunk ráunni: nem minden ablak, ami annak látszik. Tudjuk, hogy különösen manapság iszonyat nehéz az olcsóság narkotikus bűvöletének ellenállni. De ne csapjuk be magunkat! Amikor egy nyílászáró feltűnően olcsó, az nem azért van, mert a gyártó ENSZ jószolgálati nagykövet. Abból valami hiányzik. Ezt kifejezhetjük fizikai paraméterekben. Vagy megfogalmazhatjuk úgy is, hogy az észrevétlen gondtalanság. Megrendeljük,beépítik, és onnantól kezdve csak van. Nem lóg, nem szorul, nem deformálódik, nem ázik be – egyszerűen csak van. És ez a minőség legbiztosabb jele.

Kapcsolódó link:

Kecskeméti TV - Ablakcsre a kecskeméti kórházban