Meg aztán szeretünk sűrűn gondolni az egyszeri new york-i hotdog árus esetére, aki még az első gazdasági világválság idején építgette szédítő komplexitással alig vádolható vállalkozását. Szegény nem látott valami jól, nem tudot újságot olvasni, így nem volt tisztában azzal, milyen mély a melasz. Viszonylag könnyen átlátható marketingstratégiájának engedelmeskedve lecuccolt hotdogos verdájával a város egy frekventáltabb pontján, és addig óbégatott, amíg meg nem vették az összes hotdogot.

És az üzlet virágzott. A Rotschildok ugyan nem érezték fenyegetve magukat, de az öreg elégedett volt, mint egy pártlistán bejutott képviselő. Hanem aztán. Egy szép napon odajött hozzá egy önjelölt néptanító, és elmagyarázta neki: gazdasági válság van, meg akkora csórás, hogy a templom egere kuláklistára került, szóval felesleges ennyire óbégatni, mert az embereknek nincs pénzük hotdogra.

A hotdog árus megszeppent, és rövid brainstorming után abbahagyta a kiabálást. Csendben kushadt a hotdogos kocsija mellett, és elszomorodva konstatálta, hogy vevői egyre csak fogynak, mint az önkéntes véradók. Majd levonta a következtetést: az anyám kenyerit, télleg válság van.

A fenti sztori vélhetően csak a képzelet szüleménye, kitalálója nagy valószínűséggel az Amerikában bármikor eladható „minden Rajtad áll” filozófiáját szerette volna új időegységben letolni a tanulságra éhezők torkán (mondjuk a reklámosok is kéjes élvezettel szokták mesélni ügyfeleiknek). De ha nem is vagyunk ennyire fanatikus pozitivisták, annyi igazságot így is kikanalazhatunk a sztoriból, hogy az ember hajlamos megadni magát a rossz körülményeknek, ily módon tovább erősítve azokat.

Szóval ott vagyunk már Siklóson is. A hely új, a hozzáállás a régi. Igyekszünk továbbra is kimaradni Magyarország legnépszerűbb kereskedelmi játékából, a gatyaletolóból. Így ezután sem tudunk azon vásárlók kedvében járni, akik kizárólag a pénztárgépre fókuszálnak. Hiszünk abban, hogy a vásárlók többsége unalmas ablakra vágyik, olyanra, amiről a beépítés után nyugodtan elfeledkezhet. Nem szorul, nem lóg, nem nyeklik - „csak” működik.