Azért ez így nem teljesen igaz. Annak minimálisan illik szóba kerülnie, hogy az ablak „loés” üveggel készül. A „loé” valójában „Low E”, ami az angol „Low Emission” kifejezés rövidítése, és magyarra fordítva kb. alacsony energiaveszteséget jelent. Az ilyen üvegek a téli hőveszteséget hivatottak csökkenteni, azaz ne az utcát fűtsük, ha nem muszáj.

De nemcsak télen kell bent tartani a meleget. Egyre fontosabb, hogy nyáron ki tudjuk rekeszteni, amennyire lehetséges. Lassan bele kell törődnünk, hogy a globális felmelegedés miatti jajveszék nem puszta túllihegés, sorra dőlnek meg a hőmérsékleti rekordok. Mi meg ki. És a nappalokat még csak-csak átvészeljük valahogy. De elég néhány, spontán szaunapartivá lényegülő éjszaka, máris úgy nézünk ki, mint az átlagkamasz gondjaira bízott szobanövény.

Hát ezért teremté Isten a légkondit. Hogy ne zakkanjunk meg, hogy nyáron is megfázhassunk, hogy a villanyóra be ne süljön a tétlenségtől. Ezzel elérkeztünk mondanivalónk lényegéhez, de annyira, hogy külön ki is emeljük:

AHHOZ, HOGY EGY FOKKAL CSÖKKENTSÜK A LAKÁS HŐMÉRSÉKLETÉT, MÁSFÉLSZER ANNYI ENERGIÁRA VAN SZÜKSÉG, MINT AHHOZ, HOGY EGY FOKKAL NÖVELJÜK.

Más szavakkal, hűteni másfélszer annyiba kerül, mint fűteni. Nyilván ez is komoly szerepet játszott abban, hogy az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap az ablaküvegek úgynevezett szelektivitási tulajdonsága. A szelektivitási tulajdonság azt jelenti, hogy mennyire képes az adott üveg kint tartani a nap melegét, miközben a fényét beengedi.

A hagyományos üveg kicsit sem volt szelektív, egyformán beengedte a fényt is, a meleget is. Ettől lett a lakásban szánsájn, plusz dögmeleg, plusz vidáman fakuló bútorok, mert a fénnyel együtt jött az UV is. Persze bekenhettük volna a komódot 15-ös faktorú naptejjel, de ki gondolt akkor erre?

Aztán érkeztek a reflexiós üvegek, amiket a népnyelv csak egyirányú üvegnek vagy tükörüvegnek becézett. Ez kívül tartotta valamennyire a meleget – de a fényt is. Hűvösebb is let a lakás, meg sötétebb is, na meg az ilyen ablakba nem kellett muskátlit tenni, mert nem sokáig húzta szegény

Ám a fejlődés megállíthatatlan, mint Hajdú Péter. Ma már rendelkezésünkre állnak a SunGuard fantázianévre keresztelt üvegek. Ezek trükkösebbek, mint Rodolfó volt – úgy képesek prezentálni a verőfényt, hogy közben a meleg nagy részét megfogják. Ilyen üveggel szerelt nyílászárókat kapott az a pécsi ház is, amit a „Szép Házak” c. magazin júniusi számában mutattak be, nem kis büszkeségünkre.

Ha a kereskedővel/gyártóval egyeztetünk vagy prospektust böngészünk, érdemes kinyomozni, hogy áll az ajánlott üvegtípus az összenergia áteresztés terén. Ezt 'g'-vel jelölik és százalékban mérik. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy annak a teljes energiamennyiségnek, ami az üveg külső felületét éri, hány százaléka jelenik meg a belső felületen, azaz kerül be a lakásba. Jellemzően 50%-nál alacsonyabb érték esetén beszélünk napvédő, angolul SunGuard üvegezésrről. Az így készült ablakok nagyon sokat tehetnek azért, hogy a légkondi a nyár nagyobbik felében dologtalanul gubbasszon a plafon alatt.

Zárásképpen: a mai, modern nyílászárók már nagyon messze járnak az „üvegtábla kerettel, zsanéron”-szintű installációktól. Tekinthetünk rájuk úgy, mint épületgépészeti rendszerekre, amelyek számos paraméterrel rendelkeznek, és csak ezek ismeretében tudjuk megtalálni az adott célra legalkalmasabbat. Ha tehát hosszú évekre garantáltan vérnyomás-barát megoldást keresünk, érdemes kicsit beleásnunk magunkat a témába, legalább olyan szinten, hogy tudjunk kérdezni, és értsük a válaszokat.

Bár már többször leírtuk, nem szégyelljük ismételni: léteznek akciók, léteznek jutányos vételek, de nem léteznek csodák. Legalábbis az építőiparban. Ha valaki ugyanazt kínálja a felének a harmadáért, az gyanús. Az építkezésre, felújításra fokozottan igaz, hogy (néhány kivételtől eltekintve) az olcsóság illúzió, ami később kerül sokkal többe.